Döntésemet azóta sem bántam meg, sőt!

Sok barátra, rengeteg élményre és számtalan új ismeretre tettem szert egyesületünk közösségi élete során. Woody Allen az Annie Hall című filmben azt mondja, hogy „Sose szeretnék olyan klubhoz tartozni, amelyik engem elfogadna tagnak”.

Csak hosszú idő után, sok telefonhívást és személyes közbenjárást követően csatlakozhattam a SCI hazai chapterébe. A mi klubunkban nem csak a közösségi élet és munka nehéz, de a bekerülés is. Akkor még a belépésért is meg kellett küzdeni. A nemzetközi Safari Club legfontosabb célkitűzése, a vadvédelem és a Kárpát-medencei vadászati kultúra ápolása mellett az etikus és felkészült vadásszá nevelési folyamat, amelyben aktívan közreműködhettem (három fiam bevonásával). A gyakorlati (outdoor) oktatás legjobb eszköze a gyermekek táboroztatása, vadásztáborok szervezése.

A vadászat mellett másik szenvedélyem a gasztronómia.

Nemcsak az amerikai SCI céljai között nem olvastam, de sajnálatos módon a mi egyesületünk alapszabályában sincs a célok közt felsorolva az egészséges (majdnem bio) erdeink, mezeink, gombáinak, flórájának és faunájának kulturált feldolgozása, elkészítése, tálalása és elfogyasztása. Az ehető virágok, gombák, vadgyümölcsök (köztük kedvencem: a kökény) mellett elsősorban a vadhús fogyasztására gondolok. Számomra felfoghatatlan, hogy a gyermektáborokban rántott csirkét, pizzát kapnak a gyermekeink. Érthetetlen, hogy a gálavacsorákáinkon nem vadhúst fogyasztunk. Miért?

Az SCI Alapítvány humanitárius tevékenységei közt találtam hírt a Vadászok az éhezés ellen (Sportsmen Against Hunger) programról. A vadászok által elejtett és feldolgozott vadon élő állatok húsát adományként eljuttatják rászoruló emberekhez, hajléktalanszállókra, élelmiszerbankokba, jótékonysági szervezetekhez. A vadételek gasztronómiája mellett célunknak kell lennie, hogy a vadászat népszerűsítését kössük össze az élelmiszerpazarlás elleni küzdelemmel, és jótékony célokra ajánljuk fel a vadhúst. Ehhez szükséges a vadhús fogyasztás liberalizálása, jogszabály módosítás. Tennünk kell érte, hogy az osztrák példát, gyakorlatot honosítsuk meg.

Három fiunk eddig hat SCI vadásztáborban vett részt: egy bánki és egy kaszópusztai kivételével a többit a (közigazgatásilag Tatárszentgyörgyöz tartozó) sarlóspusztai „földi paradicsomban” rendeztek meg. Köszönjük Pintér Miklós és Gömöri Attila alelnökeinknek a sok éve tartó önzetlen, odaadó szervezést, munkát. Nélkülük ezek a Nimród Apródtáborok csak gyermekek összejövetelei, jó bulik lettek volna.

Orsival (három fiam édesanyja) és apukámmal mi a kivitelezésben igyekeztünk a legjobb tudásunk szerint kivenni a részünket, részfeladatok megoldásával és más módokon segítve a szervezőknek.

Első vadásztáborunkon a Nógrád vármegyei Bánk településen vettünk részt édesapámmal és a fiaimmal. Legkisebb fiam, Dani jogos, de konstruktív kritikáját azt követően kaptuk meg:

„Milyen vadásztábor az, amelyben nem megyünk ki vadászni, nem zsigerelünk, nem esszük meg az elejtett állatokat?”

Megígértem neki, és két héten belül Nógrád vármegyében elejtettem én el a társaságában „élete első nagyvadját”, amelyet közösen szépen fel is dolgoztunk.

A kaszópusztai táborban az volt a jó, hogy ott esténként kimentünk vadmegfigyelésre és néhány szerencsés apuka (köztük én is) vihettünk magunkkal puskát. Így sikerült elérnem végre, hogy a Kovács István által lőtt süldőt megsütötték nekünk, miután a gyerekek végignézték a zsigerelést és a hús feldolgozási folyamatát. Ahogy ez egyik lelkes kislány megfogalmazta: „két pofára ettük a sült vadmalacot” vacsorára.

Az eddigi vadásztáboros tapasztalataink és nemcsak a gyermekek, de a szülők visszajelzése alapján is a legjobb helyszín a Sarlóspuszta Club Hotel. Ezért az idei vadásztáborunkat is ezen a helyszínen rendeztük meg. Itt a résztvevőink úszhatnak, biliárdozhatnak, csocsózhatnak, tollaslabdázhatnak, pingpongozhatnak, lovagolhatnak. A tudományos és vadászati ismeretterjesztő előadások és bemutatók mellett esténként kvázi nemzetközi barátságos futballmérkőzéseken kerülhettek közelebb egymáshoz a Kárpát-medence ifjú vadászai. A reflektorokkal kivilágított műfüves pályán a felvidéki betonkapus (Sebastian) és a horvát hátvéd (Khan) mellett egy cseh csodacsatár (Matyi) is színesítette az éjszakába nyúló focimeccseket. Ádám fiamtól játékvezetői ismerteket is szerezhettünk.

A visszajelzések alapján az idei vadásztábor volt az eddigi legjobb. Ezt az is alátámasztja, hogy a Felvidékről és Horvátországból is érkezett fiúkkal együtt 22 gyermek vett részt rajta.

Első napon a bemutatkozások után este lovaskocsival bejártuk a nemzeti park Sarlóspuszta környéki területét. Pingpongozást, tollaslabdázást és össznépi repülőzést követően tértek nyugovóra a táborozók.

Első este és másnap hajnalban legidősebb fiammal, Péterrel elmentünk őzbakvadászatra, hogy hozzunk valamit a konyhára is. Küldetésünk sikerrel járt, így egy őzbakot és Horváth Szabolcs felajánlásának köszönhetően egy vaddisznósüldőt is elfogyaszthattak a táborlakók. Hálánkat fejezzük ki ezúton is Láng Lóránt hivatásos vadásznak, aki nemcsak terítékre hozni segített az őzet, hanem a vaddisznó és a süldő zsigerelését és nyúzását is bemutatta a csillogó szemű lányoknak és fiúknak.

Hajnalban még a vadászterületről „telefonriadóztattam” a gyerekeket szüleiken, nagyszüleiken keresztül: őz és vaddisznó a terítéken! Jöjjenek mielőbb a zsigerelést és a nyúzást megnézni, tanulni! A hangsúly a gyorsaságon volt, mert abban a hőségben nem várhattuk ki a reggeli torna végét. Miklós bácsi megbocsátotta nekem a reggeli testmozgás kiváltását az anatómiai szemléltető és vadfeldolgozó gyakorlati előadásra.

Így szeretek vadászni. Az elejtett vad húsát nem a vadfeldolgozó viszi el, hanem a Nimród Apródtábor lelkes résztvevőivel és szombaton a családi nap vacsoráján tagtársaimmal fogyasztottuk el.

A hat éve kritikát megfogalmazó Dani fiam is elégedett lehetett, mivel az éjszakába nyúló focizást követően hajnali négykor felkelt, és elkísért bennünket a vasárnap reggeli cserkelésre, így láthatott őzbakok mellett egy nagy kondányi vaddisznót is.

Az idei ifjúsági légpuskaversenyt Bedanejek Mátyás nyerte, második helyezett Borsodi Borbála lett, a bronzérmet pedig Horváth Léna kapta. Az íjászverseny első helyezettje Borsodi Borbála lett, Hornyák Dénes szerezte meg az ezüstérmet, a harmadik helyen Horváth Botond végzett.

Miklós bácsi a 2025-ös év madaráról, a böjti récéről tartott előadást, bemutatót. A gyerekeknek a Magyar Madártani Egyesület érdekes szóróanyagokat is küldött az év madaráról.

Az esti tábortüzet kísérő vidám hangulatú szalonnasütés közben is előjött a böjti réce, a foci és a sok még csak megélt, de fel nem dolgozott élmény. Zsírtól tocsogóan, füstösen, kormosan és hagymafelhőben távozott az aprónép zuhanyozni, majd zuhantak az ágyba.

Dr. Vadász Csaba vezetésével mentünk el a Kiskunsági Nemzeti Park apajpusztai területére, ahol bivalyok és vízimadarak megtekintését követően Gömöri Attila szervezésében Rácz Péter vadászkutya vízi munka bemutatót tartott. A magyar vizsla vadkacsa apportírozása maradandó élményt szolgáltatott számunkra még a 38 fokban is. A tavalyi évvel ellentétben idén nem sikerült a gyerekeknek túzokokat mutatni, amelynek a forróság is oka lehetett.

A szellemi vetélkedő során a jelenlévők számot adhattak a hozott, az elmúlt évek vadásztáborai során és az idén tanult vadászati, vadgazdálkodási és természeti ismereteikről. Első helyen a horvát–magyar származású fiú, Khan végzett.

Az igazi izgalom csak ez után kezdődött, amikor a második helyen Horváth Léna végzett az ikerfiaimmal azonos pontszámmal. Miklós bácsi csak 15 perces hosszabbítást, párbajt követően volt hajlandó holtversenyben eredményt hirdetni. Így legalább megtanulhattam én is azt, hogy a szalakóta népies neve a kék csóka.

A tábor kulturális és egyben záró programja Prihoda Judit művésznő fiataloknak tartott rajzoktatása volt. Szombaton, a tábor utolsó napján a reggeli tornát követően csatlakoztunk az SCI családi napi programjaihoz.

Denisá Vadkertova, a szlovák SCI klub ifjúsági, oktatási alelnöke tevőlegesen részt vett Sebastián fiával táborunkban.

A felnőtteknek rendezett koronglövő versenyt Börcsök Zoltán nyerte, a dobogóra jutottam én is másodikként, a harmadik helyen Baranyai László végzett. Lacinak az arany is meglehetett volna, ha nem sérül le.

Délután a megemlékezésen oklevelet kaptak a magyarországi Safari Clubot 20 éve alapító azon tagtársaink, akik jelenleg is aktívak. Hosszú, de nagyon konstruktív vitát követően meghatároztuk az előttünk álló feladatokat: tisztújítás, szervezetfejlesztés, tagtoborzás.

Hidvégi Béla barátommal sok vitánk van, de bízom benne, hogy hamarosan be fogja látni, nekem van igazam, hogy változtatni tagként és vezető tisztségviselőként is csak belülről, munkával és vitával lehet, nem a kilépéssel és a lemondással.

Nemcsak a szervezetet elhagyó alapító tagokat, hanem olyan új csatlakozókat is várunk (vissza) a Kárpát-medencéből a Magyarországi SCI szervezetünkbe, akik elkötelezettek a vadvédelem, a természetvédelem, a vadászati kultúra iránt, és ezért tenni és dolgozni is készek. Gyertek, csatlakozzatok az SCI-hez, törjétek, törjük át a Woody Allen paradoxont!

dr. Kollmann Gergely

A cikk a Nimród Safari 2025 szeptemberi számában jelent meg